Tényleg nagyon sokat segített nekem ez a blog, örülök, hogy 35 ezren idekattintottatok. De vége. Véglegesen. Több poszt itt már nem lesz. Egy újabb blogba kezdtem, amelyet próbálok frissíteni.
Szép 2 év volt ez a blog számomra, de már 1 év után végleg sikerült eljutnom ehhez a ponthoz, hogy abbahagyjam.
http://aproreszletek.blogspot.hu/
http://aproreszletek.blogspot.hu/
http://aproreszletek.blogspot.hu/
http://aproreszletek.blogspot.hu/
http://aproreszletek.blogspot.hu/
2014. június 8., vasárnap
2014. május 3., szombat
Emberek
Az emberek jönnek-mennek. Maradnak, mennek. Szeretnek, utálnak. Esetleg csak kedvelnek. Dolgokat tesznek. Megbánnak, megszeretnek. Célt keresnek. Szerelem kell nekik. Pénz. Szerelem és pénz. E kettőse boldoggá tesz. Szeretni és szeretve lenni.. Közben meg jól élni, pénzt költeni Nem mindig és mindenkinek adódik meg. Mindennek meg van a maga ideje. Tűrni...tűrni mindent. Az embereket, a szabályokat, a társadalmat. Örökös korlátoltság! De mi lenne a szabályok nélkül? Felborulna a rend. Káosz.
Élni. Csak élni kell. Szabályokat alkotni, s áthágni. Szeretni. Dolgozni. Élvezni a pillanatot, ameddig csak tudod.
/egy instagram profil megtekintése után elgondolkoztam/
if u want, u can follow me: barbczi
Élni. Csak élni kell. Szabályokat alkotni, s áthágni. Szeretni. Dolgozni. Élvezni a pillanatot, ameddig csak tudod.
/egy instagram profil megtekintése után elgondolkoztam/
if u want, u can follow me: barbczi
2014. február 24., hétfő
tollat és papírt ragadtam, miközben Coldplay-t hallgattam.
Ha a nyáj után vágyódsz, menj utánuk, állj be közéjük. De ha tudod, miként fognak járni és te inkább szabadon akarsz élni, akkor válj ki közülük, és menj a másik irányba. Végül mindenki ugyanoda kerül, de nem mindegy, hogy hogyan töltöd el a köztes időt.
a bizonyos Coldplay szám
a bizonyos Coldplay szám
2014. február 8., szombat
inspirácós poszt
Inspiráció nekem és egyben inspiráció másoknak is. Mert mindenkinek szüksége van az inspirációra.
a limonádé téliesített verzióját iszom jelenleg: meleg víz+teafű. a többi összetevő maradt.
a nagy álmom jelenleg, hogy kijussak olaszba.
hozzátenném ehhez a képhez, hogy nem dohányzom.
2014. február 1., szombat
sziasztok! :) jó ideje van instagramom, ha valakit érdekel, nyugodtan nézze meg, s ha követtek, akkor sem haragszok meg. barbczi néven vagyok fenn. :)
2014. január 14., kedd
"változnak az idők, vele változok én is.."
Minden és mindenki változik. Folyamatos változás vesz minket körül. Elkerülhetetlen és megállíthatatlan.
Én most a "mindenki változik" részről szeretnék írni.
2 fajtája van a változásnak: a jó és a rossz. Egész életünkben változunk, erre sokat hat a környezetünk, de mi magunk is előidézhetjük. A sok kicsi változás egy idő után egy naggyá fog alakulni. Időközben új ismerősöket szerzünk, bátrabbak leszünk, elkezdenek érdekeli más hobbik...ez csak pár dolog. De nem csak ránk hatnak, hanem az ismerőseinkre is. Én is így jártam. El kellett ismernem, hogy senki sem marad olyan, amilyen. Csak egy példát hozok, ez jutott eszembe: míg pár hete, hónapja azt gondoltam valakiről, hogy nagy barátságot nem kötünk soha, de ismerősök vagyunk, és azért normálisan bánunk, addigra most pedig még ő képzeli magát a nagynak. Ilyen lenézést nem láttam mostanában..nem tartom magam olyan személynek, hogy annyira megbotránkoztassam a népet, próbálok önmagam lenni, elvagyok a világban, de álljon meg a menet, azért nem kellene ekkora bunkónak lenni, hogy az emberhez 2 szót nem szólunk, és pofákat vágunk. Lehet, hogy csak én vagyok a hülye, hogy magamra veszem. Nem bánom igazából, csak hát hogy ennyire nagy képet mire vágunk, nem értem. Ez az életemre nem hat ki, leszarom. Az életemet élem tovább.
De szerencsére egy másik ismerősömben egy igazán pozitív változást észleltem. Olyan jó látni, hogy tojik másokra és ő önmaga lesz. Annyian bebújunk a maszk mögé, és nem adjuk ki magunkat. Ott rejtőzünk, majd amikor mégis előbújunk, meglepést okozunk az emberek számára. Lehet, hogy ezzel éppen vesztünk el "barátokat", de ilyen "barátok" nem is annyira kellenek. Akik igazán szeretnek téged, mint barát, ők elfogadnak úgy, ahogy vagy. Önmagadért szeretnek, nem a maszkért. Néha meglepő, amikor a pl. csendes kislányból előtör a szarkeverő picsa, de ez is benne van a pakliban. Meglepő, de sosem tudni senkiről sem, hogy ki is valójában. Mert sokan nem is tudják, hogy kik.
Én szinte már előbújtam a kis odúmból, és lassan engemet sem érdekelnek mások és a véleményük. Meghallgatom, eltűröm, és ha úgy érzem, hogy mégis van benne igazság, mindegy, hogy pozitív vagy negatív, de hasznosítom. Nagy változás ez is nekem, lassan, lassan, mégis én is olyan lettem, amilyen. Akinek meg nem tetszik, ez van. Én is beleköthetek sok mindenbe, mégsem fogom. Mind különbözünk, idővel máshogy vélekedünk, változunk. Kívűl-belül.
Én most a "mindenki változik" részről szeretnék írni.
2 fajtája van a változásnak: a jó és a rossz. Egész életünkben változunk, erre sokat hat a környezetünk, de mi magunk is előidézhetjük. A sok kicsi változás egy idő után egy naggyá fog alakulni. Időközben új ismerősöket szerzünk, bátrabbak leszünk, elkezdenek érdekeli más hobbik...ez csak pár dolog. De nem csak ránk hatnak, hanem az ismerőseinkre is. Én is így jártam. El kellett ismernem, hogy senki sem marad olyan, amilyen. Csak egy példát hozok, ez jutott eszembe: míg pár hete, hónapja azt gondoltam valakiről, hogy nagy barátságot nem kötünk soha, de ismerősök vagyunk, és azért normálisan bánunk, addigra most pedig még ő képzeli magát a nagynak. Ilyen lenézést nem láttam mostanában..nem tartom magam olyan személynek, hogy annyira megbotránkoztassam a népet, próbálok önmagam lenni, elvagyok a világban, de álljon meg a menet, azért nem kellene ekkora bunkónak lenni, hogy az emberhez 2 szót nem szólunk, és pofákat vágunk. Lehet, hogy csak én vagyok a hülye, hogy magamra veszem. Nem bánom igazából, csak hát hogy ennyire nagy képet mire vágunk, nem értem. Ez az életemre nem hat ki, leszarom. Az életemet élem tovább.
De szerencsére egy másik ismerősömben egy igazán pozitív változást észleltem. Olyan jó látni, hogy tojik másokra és ő önmaga lesz. Annyian bebújunk a maszk mögé, és nem adjuk ki magunkat. Ott rejtőzünk, majd amikor mégis előbújunk, meglepést okozunk az emberek számára. Lehet, hogy ezzel éppen vesztünk el "barátokat", de ilyen "barátok" nem is annyira kellenek. Akik igazán szeretnek téged, mint barát, ők elfogadnak úgy, ahogy vagy. Önmagadért szeretnek, nem a maszkért. Néha meglepő, amikor a pl. csendes kislányból előtör a szarkeverő picsa, de ez is benne van a pakliban. Meglepő, de sosem tudni senkiről sem, hogy ki is valójában. Mert sokan nem is tudják, hogy kik.
Én szinte már előbújtam a kis odúmból, és lassan engemet sem érdekelnek mások és a véleményük. Meghallgatom, eltűröm, és ha úgy érzem, hogy mégis van benne igazság, mindegy, hogy pozitív vagy negatív, de hasznosítom. Nagy változás ez is nekem, lassan, lassan, mégis én is olyan lettem, amilyen. Akinek meg nem tetszik, ez van. Én is beleköthetek sok mindenbe, mégsem fogom. Mind különbözünk, idővel máshogy vélekedünk, változunk. Kívűl-belül.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)