"változnak az idők, vele változok én is.."

 Minden és mindenki változik. Folyamatos változás vesz minket körül. Elkerülhetetlen és megállíthatatlan.
Én most a "mindenki változik" részről szeretnék írni.
2 fajtája van a változásnak: a jó és a rossz. Egész életünkben változunk, erre sokat hat a környezetünk, de mi magunk is előidézhetjük. A sok kicsi változás egy idő után egy naggyá fog alakulni. Időközben új ismerősöket szerzünk, bátrabbak leszünk, elkezdenek érdekeli más hobbik...ez csak pár dolog. De nem csak ránk hatnak, hanem az ismerőseinkre is. Én is így jártam. El kellett ismernem, hogy senki sem marad olyan, amilyen. Csak egy példát hozok, ez jutott eszembe: míg pár hete, hónapja azt gondoltam valakiről, hogy nagy barátságot nem kötünk soha, de ismerősök vagyunk, és azért normálisan bánunk, addigra most pedig még ő képzeli magát a nagynak. Ilyen lenézést nem láttam mostanában..nem tartom magam olyan személynek, hogy annyira megbotránkoztassam a népet, próbálok önmagam lenni, elvagyok a világban, de álljon meg a menet, azért nem kellene ekkora bunkónak lenni, hogy az emberhez 2 szót nem szólunk, és pofákat vágunk. Lehet, hogy csak én vagyok a hülye, hogy magamra veszem. Nem bánom igazából, csak hát hogy ennyire nagy képet mire vágunk, nem értem. Ez az életemre nem hat ki, leszarom. Az életemet élem tovább.
De szerencsére egy másik ismerősömben egy igazán pozitív változást észleltem. Olyan jó látni, hogy tojik másokra és ő önmaga lesz. Annyian bebújunk a maszk mögé, és nem adjuk ki magunkat. Ott rejtőzünk, majd amikor mégis előbújunk, meglepést okozunk az emberek számára. Lehet, hogy ezzel éppen vesztünk el "barátokat", de ilyen "barátok" nem is annyira kellenek. Akik igazán szeretnek téged, mint barát, ők elfogadnak úgy, ahogy vagy. Önmagadért szeretnek, nem a maszkért. Néha meglepő, amikor a pl. csendes kislányból előtör a szarkeverő picsa, de ez is benne van a pakliban. Meglepő, de sosem tudni senkiről sem, hogy ki is valójában. Mert sokan nem is tudják, hogy kik.
 Én szinte már előbújtam a kis odúmból, és lassan engemet sem érdekelnek mások és a véleményük. Meghallgatom, eltűröm, és ha úgy érzem, hogy mégis van benne igazság, mindegy, hogy pozitív vagy negatív, de hasznosítom. Nagy változás ez is nekem, lassan, lassan, mégis én is olyan lettem, amilyen. Akinek meg nem tetszik, ez van. Én is beleköthetek sok mindenbe, mégsem fogom. Mind különbözünk, idővel máshogy vélekedünk, változunk. Kívűl-belül.