"változnak az idők, vele változok én is.."

 Minden és mindenki változik. Folyamatos változás vesz minket körül. Elkerülhetetlen és megállíthatatlan.
Én most a "mindenki változik" részről szeretnék írni.
2 fajtája van a változásnak: a jó és a rossz. Egész életünkben változunk, erre sokat hat a környezetünk, de mi magunk is előidézhetjük. A sok kicsi változás egy idő után egy naggyá fog alakulni. Időközben új ismerősöket szerzünk, bátrabbak leszünk, elkezdenek érdekeli más hobbik...ez csak pár dolog. De nem csak ránk hatnak, hanem az ismerőseinkre is. Én is így jártam. El kellett ismernem, hogy senki sem marad olyan, amilyen. Csak egy példát hozok, ez jutott eszembe: míg pár hete, hónapja azt gondoltam valakiről, hogy nagy barátságot nem kötünk soha, de ismerősök vagyunk, és azért normálisan bánunk, addigra most pedig még ő képzeli magát a nagynak. Ilyen lenézést nem láttam mostanában..nem tartom magam olyan személynek, hogy annyira megbotránkoztassam a népet, próbálok önmagam lenni, elvagyok a világban, de álljon meg a menet, azért nem kellene ekkora bunkónak lenni, hogy az emberhez 2 szót nem szólunk, és pofákat vágunk. Lehet, hogy csak én vagyok a hülye, hogy magamra veszem. Nem bánom igazából, csak hát hogy ennyire nagy képet mire vágunk, nem értem. Ez az életemre nem hat ki, leszarom. Az életemet élem tovább.
De szerencsére egy másik ismerősömben egy igazán pozitív változást észleltem. Olyan jó látni, hogy tojik másokra és ő önmaga lesz. Annyian bebújunk a maszk mögé, és nem adjuk ki magunkat. Ott rejtőzünk, majd amikor mégis előbújunk, meglepést okozunk az emberek számára. Lehet, hogy ezzel éppen vesztünk el "barátokat", de ilyen "barátok" nem is annyira kellenek. Akik igazán szeretnek téged, mint barát, ők elfogadnak úgy, ahogy vagy. Önmagadért szeretnek, nem a maszkért. Néha meglepő, amikor a pl. csendes kislányból előtör a szarkeverő picsa, de ez is benne van a pakliban. Meglepő, de sosem tudni senkiről sem, hogy ki is valójában. Mert sokan nem is tudják, hogy kik.
 Én szinte már előbújtam a kis odúmból, és lassan engemet sem érdekelnek mások és a véleményük. Meghallgatom, eltűröm, és ha úgy érzem, hogy mégis van benne igazság, mindegy, hogy pozitív vagy negatív, de hasznosítom. Nagy változás ez is nekem, lassan, lassan, mégis én is olyan lettem, amilyen. Akinek meg nem tetszik, ez van. Én is beleköthetek sok mindenbe, mégsem fogom. Mind különbözünk, idővel máshogy vélekedünk, változunk. Kívűl-belül.

az a szokásos évösszegző bejegyzés

2013. december 30, este 11 óra
1 nap és 1 óra múlva éjfélt üt az óra. És tádám, 2014.
Kezdjük az elejétől.
Februárban sulit váltottam, ami számomra egy nagyon jó döntés volt. Erre volt szükségem. Ott sikeresen be is illeszkedtem. A mindennapokat a márciusi havazás zavarta meg, de ez van. Változik a Föld időjárása. A suli ment, ment, jól ment, Barbi elkezdett fejlődni, kezdett be yourself-kedni. Tavasszal egyre jobban éreztem magamat, és a suli végére "kivirágoztam". Ezt az osztályfőnököm mondta osztálykiránduláson. Igaza volt. Ez a virágkor szerintem a nyár közepéig tarthatott. Létrehoztam a fotós blogomat is, 900+ látogatóval jelenleg. Osztálytársammal buliztam egy jót a suli után pár héttel, beszélgettem egy sráccal. Rosszul ítélkeztem a fiúkról, ha beszélgetsz eggyel tényleg, normálisan, értelmes dolgokról, nem is mind gyökér. (egyébként azóta 1x beszéltem vele). Nyáron annyira nem ténykedtem, fotóztam, de nem annyit, amennyit akartam. Szeptemberben 10. osztályos lettem, yay. Betöltöttem a 16-ot, októberben Velencéztem egyet. Velence nagyon tetszett, olyan szuper érzés volt a tengernél. Ó, drága tenger. Nyáron lett volna nagyon jó még ott! Mertem is, és bevallottam neki, hogy mi van, az elutasítás után éltem tovább az életem. Megkönnyebbülés volt. Új hajszínem lett, voltam a Kékesen. Osztálytársam össze haverkoztatott egy ismerősével, aki jó   És végül elkezdődött a semmittevés. Idén még megtehetem. Ez az év így fog befejeződni. A befejezetlen terveim itt lebegnek, és jönnek velem az új évbe. Arra várnak, hogy befejeződjenek.
BÚÉK előre is.
Köszönöm, hogy ennyien megnéztétek a blogot, jövőre szeretném folytatni még! :)

a felsőm hülyén  állt, olyan mintha bazi nagy hasam lenne :D

folyt. köv.

Újra kedvet kaptam a blog íráshoz. Amikor rendszeresen posztoltam tök jó volt. És ahogy egyre jobban kezdtem el hanyagolni a blogot, csak rosszabb lett. Egy menedék volt számomra, és amikor nem volt szükségem már egy ún. rejtekhelyre, abbahagytam. Lehet, hogy megint szükségem lenne egyre, azért tértem vissza? Lehet. De inkább csak azért, mert nem szeretném, hogy tétlen legyek, és hogy a blog is csak álljon. Nem, nem akarom. A kellő kedvem is megvan, újra belefogok a blogolásba. Jövőre folytatom-e, az hamarosan eldől :D

Boldog Karácsonyt

Sziasztok!
Nem szeretném szaporítani a szót, majd csak a következő bejegyzésben.

Szeretnék minden kedves olvasómnak kellemes karácsonyi ünnepeket kívánni! Remélem, hogy mindenkivel jószívű volt a Jézuska, a vágyott ajándék volt a fa alatt, sok süti-evés volt és csillagszórózás. :)
Boldog Karácsonyt! :)

(kár, hogy nincs hó, az időjárás inkább tavaszi, mint téli, de befagyhat még a hátsónk jövőre. :D

van értelme az életnek?

Osztálytársam azt mondta 'semmi értelme az életnek..'

Nem fogok belemenni semmilyen filozófia és szociológiai meg nem is tudom, hogy ez milyen témába tartozik.
Csak a válaszomat osztom meg: Megszületsz. Élsz. Meghalsz. Röviden ennyi. Az ember eldöntheti, hogy alkot-e maradandót vagy sem. Szebbé teszi-e az életét vagy sem. Segít-e másokon vagy sem. Valami értelme csak van, ha ennyi évezrede élnek az emberek. Bár lehet, hogy lassan tényleg semmi értelme sem lesz az emberi életnek és magának a létnek..

Számomra ez egy tök szubjektív dolog. Ez a téma. Ahány ember, annyi válasz. Valamiért itt vagyunk és kész. Ádámhoz és Évához ragaszkodok, de néha a majmokhoz is. Örök kérdés.